Szellemek, kísértetek és kísértetlét a Roxfortban - Peeves (Hóborc), a poltergeist

A szellemek és kísértetek fogalma a varázsvilágban

Miért és hogyan maradnak a lelkek a világban?

A kánon szerint (ld. Harry Potter és a Főnix Rendje, valamint a Pottermore szellemekről szóló bejegyzései) a szellemek azok a varázslók vagy boszorkányok, akik a haláluk pillanatában nem voltak képesek (vagy nem akartak) továbblépni a „túlvilágra”. Ez gyakran valamilyen erős érzelemhez, félelemhez vagy bánathoz köthető. A szellemek ugyanakkor nem ugyanolyan szintű létezők, mint az élők: fizikai testük nincs, csak kísérteties formájuk. Nem éreznek ízeket, illatokat, nem tapasztalnak örömöt a hagyományos értelemben, és sokszor ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol életükben éltek, vagy ahol meghaltak.

A „kísértetlét” különböző típusai:

A könyvekben alapvetően kétféle kísértetlétet ismerünk:

1. „Klasszikus szellem”: Elhunyt varázsló/boszorkány lelke, amely átlátszó formában kóborol. Ilyen például Félig Fej Nélküli Nick, a Véres Báró, A
   Szürke Hölgy stb.
2. „Poltergeist”: Olyan nem-emberi, energiából és csínytevő erőből formálódott kísértet, amely nem egy meghalt varázsló lelke. A varázslóvilágban Peeves e kategória legmarkánsabb példája. A poltergeist egyfajta kaotikus, fizikai jelenségeket befolyásoló entitás, melyet a diákok csínytevései, a tinédzserenergia és a Roxfort falainak rejtett mágikus atmoszférája táplál.

A Roxfort szellemvilága

Háziszellemek, mint a házak ikonikus figurái:

A Roxfort négy háza – Griffendél, Mardekár, Hollóhát, Hugrabug – mind rendelkezik egy-egy „hivatalos” szellemmel:

• Félig Fej Nélküli Nick (Sir Nicholas de Mimsy-Porpington) – Griffendél
• Véres Báró – Mardekár
• A Szürke Hölgy (Helena Ravenclaw) – Hollóhát
• A Pufók Fráter – Hugrabug

E szellemeknek saját történeteik, tragédiáik, jellemzőik vannak. Például a Véres Báró vérfoltos ruhája (amelyről kiderül, hogy a valóságban Helena Ravenclaw halálával kapcsolatos) vagy Nick sajátos félfejűsége, ami meggátolja abban, hogy a Fejetlen Vadász Klub elfogadja őt. Ezek az iskolai év során is szerepet játszanak, barátságos(abb) kapcsolatot tartanak a diákokkal, segítenek, vagy éppen rettegésben tartanak néhányat (ld. Véres Báró baljós megjelenése).

Más, kevésbé ismert kísértetek és szellemhistóriák:

A könyvekben (és különösen a Pottermore kiegészítéseiben) találunk apró utalásokat egyéb, néha névtelen szellemekre is, akik egy-egy folyosót, melléktermet vagy a kert környékét látogatják. Sokan valami befejezetlen ügy miatt ragadtak a Roxfort falai között. Például:

• Szertár-szellem (rajongói elnevezés): Egyes elbeszélések szerint a roxforti seprűszertárban élő, ködös alakú kísértet, aki éjszaka olykor duruzsoló hangon rémiszti a diákokat.
• Könyvtár-szellem: Bizonyos pletykák szerint a könyvtár Tiltott Részlegének egy régi könyvtárosnője is kísért. (Ez azonban nincsen hivatalosan megerősítve, inkább fan-fiction tárgya.)

Peeves, a poltergeist – háttértörténet és jellem

A poltergeist jelenség a Harry Potter-univerzumban:

A poltergeist szó a német „zajongó szellem” kifejezésből ered (Polter = lárma, Geist = szellem). A Harry Potter-könyvek ezt egyfajta tisztán spirituális, de nem halott lélek által létrejött lénnyé teszik, amely a féktelen csínyek és a bennük rejlő kreatív káosz megtestesülése. A Roxfortban Peeves a poltergeist-lét tökéletes megjelenítője:

• Nem valakinek a lelke, hanem mintegy természetes (?) része az iskola „kóbor” energiáinak.
• Fizikailag sokkal jobban képes hatni a környezetére, mint a „klasszikus” szellemek: Peeves képes tárgyakat dobálni, csapkodni, hol megjelenik, hol eltűnik, és egyáltalán nem bánja, ha ezzel kárt vagy ijedelmet okoz.

Peeves kapcsolata a Roxforttal:

A könyvekből kiderül, hogy Peeves valószínűleg az iskola alapítása óta jelen van (vagy legalábbis nagyon régóta), és Dumbledore maga is inkább megtűri, mintsem kiűzi a falak közül. Ugyanis Peeveset nagyon nehéz volna „kitelepíteni”; csak bizonyos varázslók (például a nagy hatalmú Véres Báró – vagy a fegyelmezésben jártas, hatalmas mágiával bíró tanárok) képesek rá erősen hatni.

Harry Potter és a Bölcsek Köve során (könyvben) Peeves már a legelső pillanatokban megjelenik – csörömpöl és a diákok agyára megy. Később, a sorozat további részeiben is rendszeresen bukkan fel, és veti be a maga rendkívül bosszantó trükkjeit. Egyik legnagyobb öröme, hogy a diákok mozgását megnehezítse, kijátssza a tanárokat, vagy éppenséggel rászól, ha valaki észrevétlenül bujkál.

Különbségek a könyv és a filmes adaptációk között (Peeves teljes hiánya a filmekben):

A filmadaptációkban Peeves egyszer sem jelenik meg. Pedig a korai forgatásokról van olyan kulisszák mögötti információ (pl. a színész Rik Mayall nyilatkozata – nem hivatalos interjúkban felbukkanó információ), miszerint Peeves jeleneteit felvették, de végül kivágták. Ez a rajongók egyik legfájóbb pontja, hiszen Peeves számos humoros vagy épp balhés jelenetben játszik kulcsszerepet a könyvekben.

A hiány jelentős, mert Peeves – noha nem főszereplő – hangulati eleme a Roxfort életének:

• Folyamatos csínyekkel emlékezteti az olvasót, hogy a Roxfort nem csak komoly tanulás és sötét fenyegetés, hanem egy vicces, néha idegesítő, de mindenképp élő varázslóközösség is.
• A filmekből Peeves kimaradása sokak szerint egy „sterilebb” Roxfort-képet eredményezett, kevesebb spontán, kaotikus humorral.

Peeves szerepe a történetben

Csínytevések és konfliktusok:

Peeves hajlamos:

• Vödröket egyensúlyozni az ajtók felső élén, hogy ha valaki belép, a nyakába zúduljon a víz.
• Irritáló verseket, gúnydalokat költeni a diákokról (például Harryről, Hermionéról, Neville-ről), s hangosan kántálni azokat a folyosón.
• Konzervdobozokkal, krétával, vízibombákkal dobálózni a szerencsétlen áldozatokra.
• Kiszimatolni, ha valaki éjszaka engedély nélkül kószál, és felhívni rá a figyelmet, ezzel bajba sodorni a diákot (vagy éppen, ha kedve tartja, nem).

Ezek a csínyek néha rendkívül bosszantóak, máskor inkább szórakoztatóak az olvasó számára. A diákok hol rettegnek tőle, hol kergetik, hol megpróbálják kijátszani. Néha még a gonoszabb események hátterében is Peeves jelenik meg, de ő maga nem rosszindulatú a könyvek szerint, sokkal inkább a káosz megtestesülése.

Kapcsolata a tanárokkal és a diákokkal:

• Argus Frics (a gondnok) és Peeves ellentéte legendás: Frics a maga zsörtölődő, mugli származású, varázserő nélküli haragjával nem tudja fegyelmezni Peeveset, így a poltergeist folyamatosan kikészíti őt.
• Professzor McGalagony kemény fellépéssel olykor rászól Peevesre, de Peeves – ha nem fél is tőle – mégis némileg tart a házvezető tanár haragjától.
• Albus Dumbledore és Peeves között mintha lenne valami kimondatlan megértés. Dumbledore nem száműzi Peevest, elfogadja mint a Roxfort részét. Sőt, a 7. kötet végén, a Roxfort ostromakor Peeves is csatlakozik a védőkhöz (a maga fergetegesen zabolátlan módján), ami jól mutatja, hogy Peeves mégis valamilyen módon kötődik az iskolához.

Miért fontosak ezek a jelenetek a könyv hangulatához?

Peeves egyedülállóan hozza be a folyamatosan csintalan, kicsit groteszk humort. A Harry Potter-sorozat sötét tónusai és epikus küzdelmei mellett a Roxfort hétköznapjaiban is szükség van humorra, meglepetésre és az állandó felfordulásra. Peeves az olvasónak azt üzeni, hogy noha a Roxfort egy varázslóképző intézmény, korántsem steril hely, tele van váratlan mozzanatokkal, „szellemes” figurákkal (szó szerint), és a diákok mindennapjait bizony befolyásolják ilyen kaotikus elemek. A filmekből kimaradó Peeves hiánya sok rajongó szerint csorbította az iskolai élet bemutatását.

Hogyan viszonyulnak a szellemek egymáshoz és Peeveshez?

Félig Fej Nélküli Nick, a Véres Báró és a többiek:

A hagyományos szellemek (Nick, Báró, Szürke Hölgy, Pufók Barát) – akik valamikor hús-vér emberek voltak – bizonyos fokú méltóságot igyekeznek megőrizni. Ezzel szemben Peeves semmiféle civilizált viselkedést nem tanúsít. Így:

• Nick olykor próbálja Peevest rábírni, hogy ne csináljon annyi galibát, de Peeves csupán gúnyolódik rajta.
• A Véres Báró az egyetlen, akitől Peeves kifejezetten fél; a könyvek szerint, amikor a Véres Báró megjelenik, Peeves viszonylagos tisztelettel, vagy legalábbis óvatossággal hátrál. Erre utal, hogy a Báró valamilyen brutális tettet is elkövethetett korábban, és a véres ruházata ijesztő.

Peeves konfliktusai és szövetségei:

Peevesnek nem nagyon vannak szövetségesei a szellemek körében, de néha előfordul, hogy egy-egy csínytevésbe bevonja vagy legalábbis manipulálja a diákokat. Emlékezzünk, hogy a Weasley ikrek (Fred és George) bizonyos fokú értetlenséggel, de mégis valahol rokonszenvvel figyelték Peeves akcióit, hiszen ők maguk is odavoltak a csínyekért.

A Roxfort ostroma alatt a 7. kötetben Peeves lelkesen dobálja a halálfalókat – mintegy bizarr módon együttműködik a védőkkel. Ez a cselekedete is mutatja, hogy Peeves, bár alapvetően rendkívül bosszantó, mégis az iskola része, és végveszélyben valamilyen formában képes a helyes oldalra állni (ha számára az szórakozást jelent a gonosz elleni küzdelemben).

Kísértetlét és poltergeist-lét különbségei

A hagyományos szellem vs. poltergeist definíciók a varázsvilágban:

Rowling több helyen is nyilatkozta, hogy a poltergeist gyökeresen más, mint egy szellem. Míg a szellemek = holtak lelkei, addig a poltergeist = a közösség negatív, csínytevő energiáit materializáló entitás. A Roxfort – tele ifjú, nyughatatlan diákokkal – ideális táptalaj egy poltergeist számára. Ugyanakkor egy valódi magyarázatot arra, hogy Peeves pontosan mikor és hogyan jött létre, sosem kaptunk; valószínűleg folyamatosan erősödött az iskola évszázadai során.

Rajongói magyarázatok Peeves „keletkezéséről”:

Számos fan-teória létezik:

1. Mardekár Malazár „szabad szelleme”: A feltételezés szerint Peeves az iskola alapításának idején a diákok közt felgyülemlett feszültség és a Mardekár–Griffendél ellentét melléktermékeként formálódott.
2. Csínyalapú, ősöreg entitás: A korai roxforti diákok sok-sok csínytevése hozott létre egyfajta energiagócot, amely Peevesként öntött formát.
3. Több poltergeist is volt? Lehetséges, hogy Peeves csak az egyik – a leghíresebb – poltergeist, de a Roxforton kívül is keletkeznek hasonló lények, ám kevésbé maradnak fenn.

Ezek a teóriák természetesen nem hivatalosak, de jól mutatják, milyen nagy érdeklődés övezi Peeves eredetét.

Kitekintés: Szellemek és poltergeistek a Roxforton kívül

Más iskolák (pl. Beauxbatons, Durmstrang) és a szellemek?

A kánon szerint a nemzetközi varázslóiskolák (például a francia Beauxbatons, az északi Durmstrang, a brazíliai Castelobruxo stb.) mindnek megvannak a maga hagyományai, de a könyvekben alig esik szó, hogy van-e poltergeistjük vagy szellemhadaik. A rajongói feltételezések szerint a Roxfort abból a szempontból különleges, hogy rendkívül régi és tele van oly sok felfokozott tinédzserenergiával, hogy Peeveshez hasonló entitás – ekkora erővel – sehol másutt nem jöhetett létre.

Minisztériumi szabályozás, szellemek jogállása:

A Mágiaügyi Minisztérium Varázslények Felügyeleti Főosztálya és a Kísérteteket Regisztráló Hivatal szerepet játszik a szellemek adminisztrálásában. Ugyanakkor a poltergeist-létet nem feltétlenül lehet jogilag szabályozni, hiszen Peeves senkinek a lelke, nem is tekinthető hagyományos varázslénynek. Ez egy szürke zóna: a minisztérium talán elfogadta, hogy Peeves a Roxfort „külügye”, s amíg az iskola képes menedzselni, addig ők nem avatkoznak be.

Összefoglalás és záró gondolatok

A szellemek, kísértetek és különösen Peeves poltergeist jelenléte elmaradhatatlan része a Roxfort mágikus aurájának. A Harry Potter-könyvekben Peeves állandó csínytevései és a szellemek folyamatos jelenléte elmélyíti az olvasóban azt az érzést, hogy ez az iskola egy több száz éves, saját szabályokkal és sajátos lakókkal teli univerzum, ahol a tanórák és a diákok kalandjai mellett mindig ott ólálkodik a kísértetlét.

Bár a filmadaptációk – idő vagy dramaturgiai okok miatt – kihagyták Peevest, a könyveket forgatva kiderül, milyen kulcsszerepet tölt be abban, hogy a Roxfort nemcsak egy misztikus, hanem egyfolytában zajló, mozgalmas, változatos és vidám hely is. Peeves hiányában a filmek Roxfortja kicsit „nyugodtabbnak” tűnik. Sok rajongó kívánja, bárcsak utólag bekerülhetne a filmek bővített változatába vagy egy spin-offba – ám ez a valóságban nem történt meg.

Végezetül: a poltergeist-lét jelensége által Peeves a varázsvilág egyik leghumorosabb rejtélye marad, aki egyszerre irritáló és mégis elbűvölő figuraként bukkan fel a könyvek lapjain, emlékeztetve arra, hogy a Roxfort tényleg sosem alszik, és minden kövében ősi, néha kicsit bohókás, néha ijesztő mágia lappang.

Forrásjegyzék

1. J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat

   • Harry Potter és a Bölcsek köve (kiemelten: Peeves első megjelenése)
   • Harry Potter és a Titkok Kamrája
   • Harry Potter és a Főnix Rendje
   • Harry Potter és a Halál Ereklyéi (Peeves csatlakozása a roxforti csatához)

2. Pottermore / WizardingWorld.com cikkek

   • „Ghosts in Hogwarts” (részletek a szellemekről és a halál utáni létfogalomról)
   • „Peeves the Poltergeist: Why was he left out of the films?” (rajongói reflexiók)

3. J. K. Rowling interjúk

   • Bizonyos, az 1999–2000 körüli interjúkban utalt Peeves szerepére és a poltergeist fogalmára.
   • Rik Mayall színész 2001-es nyilatkozatai (külső forrásokon keresztül) arról, hogy Peeves jeleneteit felvették, de kivágták a film első részéből.

4. A Harry Potter Lexicon

   • Bővebb leírás Peeves megjelenéseiről, csínytevéseiről fejezetenként.

5. Rajongói esszék és teóriák

   • „Poltergeists in the Wizarding World” (fan essay, MuggleNet)
   • „A cause of Peeves: Mardekár’s leftover magic?” (fan theory blogbejegyzés)

Ezen források, illusztrációk és a kötetlen fantázia segítségével remélhetőleg kellőképp sikerült bemutatnunk Peeves különleges helyét a Roxfort varázslatos ökoszisztémájában, valamint azt, hogy mennyire árnyalt a szellemek és kísértetek világa a Harry Potter-univerzumban.

Jó böngészést, kísérteties olvasgatást!